Apologize (DoonJoon)

Épp DoonJoon-nal töltöttétek az egyéves évfordulótokat, mikor minden elromlott. A minden alatt szó szerint mindent értek. Bár te tudtad, hogy évfordulótok van, úgy tűnik barátod megfeledkezett az egészről. Ő a kanapén ült és zenét hallgatott, miközben te a kedvencét főzted. Igen, te készültél, és remélted, hogy csak álca, amit most csinál és hamarosan ő is puccba vágja magát, hogy együtt ünnepelhessetek.

Csalódtál. Csak tovább énekelt és dobolt fülében zenével. Még mindig maradt benned egy apró kis reménysugár, hogy csak az utolsó pillanatig húzza az agyadat. A vacsora elkészülte előtt lezuhanyoztál és csinosan felöltöztél. Egy sokat mutató miniszoknyát és egy szintén keveset takaró félvállas felsőt választottál hozzá illő magas sarkú cipővel.
Még mindig nem történt meg a csoda. Megterítettél, rózsaszirmokat szórtál az asztalra és meggyújtottál pár gyertyát. Halkan szóltál, hogy vacsora, amit barátod meg sem hallott, hiszen nem mozdult, csak ült tovább és még mindig a zenével volt elfoglalva.

Odamentél hozzá és lerángattad róla a fülhallgatót.
- Vacsora!
Csodálkozva nézett rád, hogy mi a baj. Nem értett semmit.
- Nem hallottad? Vacsora.
- Mi a baj? – kérdezett csodálkozva.
- Semmi. – durcáztál.
- Hogyhogy ilyen csinos vagy? És mi ez a díszítés?
- Ma van az egyéves évfordulónk te bunkó! – pofoztad meg sírva kirohanva a konyhából.
Ledöbbenten nézett és úgy jött utánad. Megölelt, de te próbáltál elhúzódni, ám sikertelenül.
- Drágám, mikor van az évfordulónk? – kérdezte.
- Június elsején. De miért fontos ez? – szipogtál.
- Mert ma még csak harmincegyedike van. – mosolygott.
- Tessék?! Az lehetetlen. Én…- ránéztél a naptárra- elnéztem az időpontot. Annyira sajnálom DoonJoon, olyan idióta vagyok.
- Shh! Ne mondj ilyet. Csak nagyon beleélted magad a dologba.
- Igen, mindent tökéletesre akartam, és most meg… elrontottam.
- Nyugodj meg. Mi lenne, ha az évfordulónk alkalmából duplán ünnepelnénk? Ha már úgyis ennyit készültél, akkor a mai a te napod, holnap pedig én szerzek neked meglepetést, rendben?
- Túl kedves vagy velem.
- Csak szeretlek. – lehelt egy csókot ajkadra.
- Köszönöm és sajnálom a pofont. Csak annyira rosszul esett. Azt hittem megfeledkeztél rólam. Rólunk.
- Ezt a butaságot verd ki a fejecskédből. Soha, érted? Soha nem feledkeznék meg egy ilyen fontos eseményről a tökéletes nővel, oké?
Csak bólintottál. Lelket simogató volt minden egyes szava. Annak ellenére, hogy üvöltöztél vele, felkaptad a vizet és fel is pofoztad ő türelmesen várt és vigaszt nyújtott számodra.
Nyugodtan ületetek le vacsorázni. Egymást etettétek, borozgattatok és desszertet is fogyasztottatok, majd kicsit összebújtatok. Az este megkoronázása persze az a fergeteges éjszaka volt, amit a kis lepedőakrobatával töltöttél. Az észveszejtő akció után nyugodtan és boldogan feküdtél szerelmed mellkasán. Fantasztikus érzés volt, hogy megtaláltad a tökéletes partnert, akinek van elég türelme hozzád és megért, még akkor is, ha te hibázol. Megnyugtatott, hogy egy ilyen ember kitart melletted már egy éve.