Obsession (Jiyong)

Barátod cigarettát tartva kezében némán állt a teraszon. Csak bambult. Bámult ki a fényektől világos városba.
Távolról figyelted. Nem mertél közelebb lépni hozzá, hagytad, hogy lenyugodjon. Az előbb hatalmas vitába keveredtetek és a hatalmas üvöltözés közepette elcsattant egy pofon is. Nem, nem te adtad. Te az áldozat voltál, és bármennyire is furcsa, megértetted, hogy miért kaptad. Nem fair olyanokkal visszavágni, amiről semmit nem tudsz. Jiyong keze nyoma még mindig ott égett arcodon, s könnyes szemekkel figyelted, mit fog tenni.

- Ez mire volt jó? – beszélt még mindig háttal neked- Miért kellett tönkretenned a tökéletes esténket az értelmetlen baromságoddal? Nem volt elég a múltkori?
- Sa-sajnálom. Én csak…
- Csak mi? Jól esett? Mindenbe belekötsz, egy nyugodt percünk nincs.

Nem tudtál mit mondani, igazad volt. Leült a zongorához és játszani kezdett. Régi volt már a zongora, jó pár éve nem játszott rajta Ji. Hamisan szólt, majd feléd fordult.

- Most jobb, ha mész. – mondta ördögi hangon.
- Tessék? – szóltál ijedten.

- Meg fogod bánni, ha maradsz. Tünés!

Futni kezdtél, ahogyan csak a lábad bírta, de zárva volt a bejárati ajtó.

- Aj-jaj, lejárt az idő. Elkéstél drága. Most már az enyém vagy.

Megszeppenve álltál az ajtóban és dörömböltél, hátha valami csoda folytán kinyílik. Féltél Jiyongtól, a barátodtól. Közelebb lépett hozzád, kéjesen megnyalta száját, majd olyan közel tolta arcát a tiédhez, hogy minden lélegzetvételét érezted. Megérintetted arcát, de megégett a kezed. Forró volt, felhevült egész teste.

Karjaiba vett és elindult veled a hálószobába. Míg odaértetek szörnyű fájdalmai voltak, perzselt a teste. Ledobott az ágyra, majd rád mászott és harapdálni kezdett. Nem gyengéden, durván és téged figyelmen kívül hagyva.

- Ne! Hagyd abba! Ne bánts! – kérlelted.

Hirtelen egy hatalmas sikollyal a földre zuhantál. Mikor kinyitottad a szemedet, a félálomban lévő Ji nézett rád értetlenül. Mikor meglátott, azonnal kipattant az ágyból és felsegített.

- Mi történt, édesem? Jól vagy? – ölelt magához.
- Csak egy rossz álom volt. Szörnyű álom.
- Mit álmodtál? –simogatott.
- Megütöttél, aztán megégettél és veszekedtünk. Ugye soha nem fogsz bántani?
- Hogy gondolhatsz ilyet kis butus? Előbb teszek kárt magamban, mint benned. Nyugodj meg, itt vagyok melletted.

Szemedbe nézett és finom csókot lehelt ajkaidra. Visszabújtatok az ágyba, szorosan magához ölelt. Dúdolására és lágy érintéseire végül el tudtál aludni.