Dependence (Yongguk)

Ott feküdtem egyedül az ágyban. A fehér lepedőn a vérem és a szégyen díszelgett. Nem tudom, miét csinálom ezt. Szeretem? Tisztelem? Egyszerűen magam sem értem. Csak azt tudom, hogy kell, és szükségem van rá. Az érintése bizserget, az illata bódít, a csókja mérgez. Tönkretesz.

Nika szemszöge:

Mindig elborzadva olvastam azokat a történeteket, ahol a nő alávetettként teljesíti a férfi minden kívánságát, s ha nem teszi, bántalmazzák. A családon belüli erőszakot is maximálisan elítéltem, és világ életemben ellene voltam. Szörnyű, amit azok a szerencsétlen, többnyire teljesen ártatlan nők és gyerekek elviselnek. Gyűlölöm az ilyet. Alapvetően feministának, nagyszájúnak és makacsnak mondanám magam, legalábbis mindig is abban a tévhitben éltem, hogy engem senki nem irányíthat, és nem leszek soha az alárendelt. Tévedtem. Bármennyire is küzdöttem az önfejűségem és a hirtelen haragom ellen, sosem találtam semmit, ami miatt érdemes lett volna feladni az elveimet, vagy akár csak kicsit is engedni belőlük.
Aztán jött Ő.
Egy teljesen új fejezetet kezdtem vele életem könyvében. A főszereplő továbbra is én voltam, de az új bajkeverő, aki mindent felforgat, Ő volt. A borítón az ő képe állt, tökéletesen csillogó szemei, melyek azóta is minden pillantással megigéznek. Felsőteste fedetlen volt, csak a kezdetleges mellizmai és a csábító kulcscsontja volt látható a publikum számára. Arccsontját csak tökéletes állkapcsa volt képes fölülmúlni első találkozásunkkor, s azóta nincs olyan perc, hogy ne kúszna erőszakosan elmémbe.
De azóta minden megváltozott. Yongguk már nem az, mint régen. Talán mindig is ilyen volt, csak álarcot vett el, hogy imponáljon a magamfajta buta libáknak. Bejött.

Az ázsiai férfiak mániája az irányítás. Oppa így, oppa úgy. A kis Jagiyam vagy. Az enyém.

Először azt hittem, előzékeny, és ezért kísér mindenhová, ezért félt és óv annyira. Aztán idővel rá kellett jönnöm, hogy olyan, mint én. Nem tűr ellentmondást, csak az ő akarata létezik, az viszont egyedüli, szent és sérthetetlen. Irányításmániás barom, ami eleinte nagyon imponáló volt. Szeretem a határozott férfiakat, de ő már kicsit eltúlozta a dolgokat.

Mikor első alkalommal kerültünk össze, más volt. Erotikus, ellenállhatatlan, szenvedélyes és vad. Imádtam. Marhattam és belé vájhattam körmeimet, ahogy csak akartam. Nemhogy nem zavarta, egyenesen élvezte. Majd kicsattantam, hogy végre találtam egy ilyen dögös pasit, aki nemcsak tökéletes, de szex isten is. Szépen lassan belezúgtam, és ő lett a mindenem.  A makacs nő egyik fő alapismérve a szenvedélyesség. Ha valakit szeretek, azt tiszta szívből teszem. Nehezen esek szerelembe, de Yongguk hamar elcsavarta a fejemet. Intelligenciája, mély hangja, és határozottsága mellé a tökéletes külső csak hab volt a tortán.
Az idő gyorsan repült, mikor vele voltam, és hamarosan összeköltöztünk. Minden a tökéletes idill plátói eszményében fürdött, egészen a következő szexig. Nem olyan volt, mint eddig. Élveztem, hogy megkötött és úgy tett magáévá, aztán valami megváltozott. Mintha átszakította volna tűrőképességem határát, ütni kezdett. Ordítottam, sírtam, de nem érdekelte, csak a saját élvezete hajtotta őt. Végül véresre marva, tele kék-zöld foltokkal, piros korbácsolás nyomokkal és a sírástól hatalmasra duzzadt vörös szemekkel hagyott ott megkötve. Nem hittem a saját testemnek. Égett, fájt, azt hittem, belehalok az akkor ért ütésekbe, de nem. Halkan sírtam, amíg el nem oldozott. Akkor bezárkóztam a fürdőszobába, s igyekeztem rendbe tenni magam. Mikor a tükörbe néztem egy megtört nőt láttam. De nem akármilyet. Egy megtört, boldog nőt. Magam se értettem, mi történik. Miután megvert, és megalázott a férfi, akit szeretek, kaján mosoly húzódott arcomra. Hihetetlen volt, nem értettem a saját reakciómat sem. Vonzott a fájdalom.

Az után az eset után nem egyszer megtette. A munkahelyemen aggódni kezdtek értem. Nem mindig tudtam eltakarni az éjjel okozott kegyetlen fájdalom nyomait, de igyekeztem. Mikor Yongguk tudomására jutott, hogy már nem a kettőnkké az a pár véraláfutás és általa okozott seb, dühbe gurult. Szégyentelen cafkának nevezett, és mindent hozzám vágott. Akkor eldöntöttem, otthagyom. Nem érdekeltek az ott maradt holmik, csak futottam a ház folyosóján, ahogy bírtam. Menekültem, de ő követett. Nem volt elég, hogy üvöltve szidott, még hozzám is vágta az útjába eső tárgyakat.
A következő emlékem az ágyhoz kötődik. Fejem zúg, látásom homályos, hallásom sem tiszta, alig érzékeltem a világot. Védtelen őzgidának éreztem magam, akit bénító lövedékkel kábítottak el. Kezeim szabadon mozoghattak, de nem tették. Képtelen voltam olyan nagy erő kifejteni, hogy helyzetváltoztatást csalogassak ki megviselt testemből. Izmaim megfeszültek, arcomra is kiült a koncentráció okozta grimasz, de mindhiába. A következő pillanatban erősen lüktető alfelem hangját hallottam dobhártyámon kopogtatni. Pár pillanattal később csak a feszítő érzés futott végig rajtam, melytől akaratlanul is görcsbe rándult gyomrom, és sikítottam a hirtelen érkező idegen testtől. Ismét megtette. Mikor enyhült a fájdalom élvezni kezdtem, és a fájdalmas könyörgést élvezettel teli nyögés váltotta fel. Már nem tudta elviselni, így egy párnát nyomott arcomba a hang tompítása érdekében. A puha fojtóeszköznek köszönhetően levegőt is alig kaptam, de tudtam, hogy Yongguk nehezedik rám izzadt testével, és ez még inkább beindított.

Több hónapja így élünk. Sokat beszélgetünk, megnevettet, és ha igénylem, gyengéd. Én főzök, mosok, takarítok, dolgozom, szeretem, és az eszköze vagyok. Cserébe eltart és szeret. Remélem. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. Ha bárki is tudomást szerezne az életmódomról, bolond mazochistának nézne, de ne vagyok az. Csupán kötődöm, és mindent megadnék a boldogságáért és az élvezetéért. Ha ehhez nekem fuldokolnom és szenvednem kell, ám legyen. Elég jutalom nekem érces hangja, mikor a gyönyör kapujában nyög.

Yongguk szemszöge:

Egy állat vagyok. Az elfojtott agresszió nem törhetett ki belőlem. Nem meglepő, ettől lesz elfojtott. Mindig azt gondoltam, a szex akkora élvezetet ad, hogy nem lesz szükségem másra a feszültség levezetéséhez. Tévedtem. A szex csak jó. Mitől lesz őrületes? Ha érzem, a partnerem függ tőlem, és ezt kihasználhatom. Mikor valaki reménytelenül belém habarodik, bármit megtehetek. Az első időszakban még meg van kötve a kezem, hiszen kit ne ijesztene el egy olyan férfi, akinek minden vágya, hogy bántalmazza a szeretett nőt. Mert bármily meglepő, én szerettem azokat a nőket. Mindig a szeretteidet bántod. Ez a mondat különösen igaz rám. Felizgat a sikoly, a sírás, a minduntalan könyörgés, és a kín. Az együttérzés legapróbb szikrája sem jeleik meg arcomon, és testem többnyire öntudatlanul engedelmeskedik elmém mélyén lévő, sötét és perverz vágyaimnak. Hiába, ez vagyok én.
Sok nő az első alkalom után elmenekül. Magam sem tudom, mikor válok beszámíthatatlan mániákusba, de mikor megtörténik, képtelen vagyok leállni. Egy dolog éltet, a szex utáni kielégültség érzése. Mások beérik a romantikus szeretkezéssel, de nekem a testi-lelki békéhez több kell. Egy csók annyit tesz, mint másnak egy kedves mosoly. Van, hogy lepkék repdesnek tőle a gyomromban, néha elgondolkodom tőle, de alapjában véve jelentéktelen és fölösleges testi kontakt.
Felmerülhet a kérdés, miszerint Képes vagyok tükörbe nézni?. Nos, igen. Mi sem egyszerűbb ennél. Odacammogok a nyomorult üveghez, belenézek és egy jóképű alakot látok. Aztán mélyebbre kutatok, és megjelenik a démon. Az az énem, mely elkísér, s beleegyezésem nélkül követ, ott van velem. Az ágyban érzi magát igazán jól, ekkor ki akar szökni, s én engedem neki. A test nélküli lény megszáll, és vágyait átadva kényszerít ugyanarra újra, meg úja. Miért nem teszek ellene? Miért nem állítom meg? Miért nem védekezem? Mert élvezem, és szükségem van az effajta perverzióra. Az évek során ezt is - ,mint megannyi nőt-  magamévá tettem.

Ha bekerülsz a világomba, nem menekülsz. Először hagylak futni, de visszatérsz, és aztán nem engedlek. Először gyűlölsz majd, aztán megszokod, és elkezded élvezni. Addig használlak, amíg bírod szusszal, és semmit nem tehetsz ellene, mert szeretsz, ahogy én is téged.

Elfog a bűntudat, mikor az általam okozott sérülésektől vérzik a szeretett nő, pláne, ha az Nika. Egy-egy ilyen légyott után napokig ápolom, de élvezem. Én lehetek a domináns fél, tőle függ minden. Kiszolgáltatott, és nem védekezik ellenem, mert képtelen nem szeretni. Mindenkinek megvan a saját szenvedélye, amit kifulladásig űz. Nekem az új szenvedélyem ez a lány. Fiatal, céltudatos, magabiztos, de szeret.