Promise (T.O.P.)

Katonaságnál dolgoztál, mint ápolónő. Nem voltál koreai származású, és úgy érezted, hogy csak így illeszkedhetsz be igazán a társadalomba. Nem akartál senkinek se megfelelni, csak magadnak, de ha nem tudsz beilleszkedni, az egész életed megpecsételődött szeretett országodban, Dél-Koreában. Az iskola mellett nem kezdhettél munkába, így kénytelen voltál egy évet halasztani tanulmányaidból.
Szerencsére a munkád főként a kötelező vizsgálatok elvégzéséből állt, de persze történtek balesetek is. Kisebb-nagyobb sérülésekkel is kellett foglalkoznod és volt, hogy gipszbe bugyolált katonatiszteket ápoltál. Előfordult az is, hogy utolsó kívánságokat hallgattál végig. Ezt szeretted legkevésbé a munkádban.
Nem voltál orvos, így csak a betegellátással foglalkoztál. Az egyik nap egy szinte menthetetlen állapotba került férfit kellett ellátnod. Csak ételt, italt és gyógyszert kellett vinned neki, de sajnáltad, hiszen az iratai szerint fiatal volt még, előtte állt ez egész élet. Egy szerencsétlen baleset folytán hatalmas magaslatról zuhant a földre és a legtöbb csontja eltörött. Nem beszélgettetek, arcát sem láttad még igazán a sok kék-zöld folttól és duzzanattól. Már több hete ápolgattad és bár nem javult a helyzete, legalább túl volt az életveszélyen. Mikor ismét vittél neki ételt, nem bírta ki, megszólított.

- Kisasszony! -nyöszörögte halkan.
- Igen?
- Lehetne egy kérdésem?
- Természetesen, uram.
- Ha egyszer én felépülök és kikerülök innen, eljönne velem egy randevúra?
- Randevú? - pakolgattad tovább a gyógyszereket felvont szemöldökkel- Ezt mégis hogy gondolta? Nem is tudom. - gondolkoztál el.
- Kérem, ígérje meg, hogy eljön velem.
- Legyen, megígérem. - mosolyogtál kedvesen.

Úgy gondoltad, nem származhat semmi hátrányod egy ártatlan kis ígéretből. Sosem talál meg, ha felépül, ráadásul erre is kicsi esély volt.
Lassan-lassan eltelt az egy év és újra az egyetem padjait kezdted koptatni. A társaid már sokkal elfogadóbbak voltak így, hogy tettél valamit értük, a közösségért, azokért a férfiakért, akik egy esetleges háború során akár az életüket is adnák az országét, ahol most élsz. A legtöbb általad ellátott férfi felépült és hazatért a családjához, szeretteihez és te is tetted a dolgodat, végre tanulhattál.
Egyik nap épp az újdonsült barátnőiddel trécseltél az egyetem előtt, mikor hazaindultál. Nem is tartottad igazi, jó barátnőnek őket, mert csak az után kezdtek el közeledni feléd, miután visszajöttél a katonaságtól. Ez amolyan felszínes kapcsolat volt, mindenféle bensőséges beszélgetés nélkül. Ettől függetlenül jóban voltatok, szükséged volt az emberi kapcsolatokra még akkor is, ha csak udvariasságból voltak veled. Legalább addig sem voltál egyedül, amíg találsz új, igazi barátokat, akik nem olyan kirekesztőek, mint legtöbb társuk.
Mikor elindultatok a busz felé, HeaJung meglátott egy helyes, fiatal férfit egy meseszép autóra támaszkodva.

- Nézzétek! - susmorgott HeaJung- Ott, az autónál. Egy jól öltözött férfi.
- Nagyon helyes. - vágott közbe EunHee.
- Biztosan vár valakit, nagyon nézi az egyetem kapuját. - folytatta HeaJung.
- Jaj, lányok! Ne koslassatok már utána, valószínűleg nem minket keres. Menjünk! - mondtad határozottan.

Már hátat fordítottál a lányoknak és elindultál a buszmegálló felé, mikor egy mély férfihangra lettél figyelmes.

- Elnézést, kisasszony! - mondta mosolyogva a fiatalember, de te még mindig háttal voltál- Kisasszony, önhöz beszélek. - jött közelebb hozzád.
- Igen. Elnézést, elkalandoztam. - pirultál bele mondandódba.
- Choi Seunghyun vagyok. -mutatkozott be.
- Örvendek, _____ _____ vagyok. - szorongattad még mindig könyveidet.
- Nem tudom emlékszik-e, de én voltam az a férfi a kórházban, akinek randevút ígért, ha felépül. Nos itt vagyok.
- Ho-honnan talált meg?
- Jók a forrásaim. - kacsintott- Remélem, még áll a randi.
- Nem is tudom, nem is ismerlek.
- Akkor itt az idő, hogy megismerj. Egyébként is megígérted.
- Legyen. - vonultál el mosolyogva.

Biztos voltál benne, hogy ha itt megtalált, megtalál majd otthon is, így rá bíztad, hogy mennyire is érdekled őt. Még aznap este jött a hívás és azon a hétvégén együtt vacsoráztatok. Kiderült, hogy az elit társadalom tagja, ami sok új kapcsolatot hozott neked, de ami a legfontosabb, igaz, őrült és szenvedélyes szerelembe estél, mely azóta is tart Choi Seunghyunnal.