- Mentsük meg a Vidámparkot!
- Legyen újra Vidámpark!
- Nem kell ide teniszpálya! - kiáltoztak az emberek.
Örömmel töltött el, hogy nem vagy egyedül, és más is felszólal az ügy érdekében. Kiskori emlékeid nagy része a Vidámparkból származott. Rengeteget küzdöttél egyedül, hátha történik valami, valami csoda, minek hatására újra megnyit a Vidámpark. Most már elhagyatott, dodzsem kocsik szerteszét, a körhinta is darabjaiban és az elvarázsolt kastély sem tündököl már régi, pompás fényében. Teljesen elszomorított a helyzet, így úgy döntöttél, ha egyedül nem tehetsz semmit, majd a tömeg hangjára hagyatkozol. Elkezdtél aláírásokat gyűjteni, de ez a megmozdulásod is eredménytelennek bizonyult. Utolsó esélyként tüntetést szerveztél, hogy utódaid is élvezhessék azt a vidámparkot, amely számodra megannyi örömöt szerzett. Feltett szándékod volt, hogy a leendő porontyaidat és unokaöcsédet is elhozd ide, ehhez viszont el kellett fogadni a javaslatodat, mely az 'Újult erővel a Vidámparkért' nevet viselte.
Úgy tűnt, híre ment a tiltakozásotoknak, ugyanis a helyi újság és televízió is beszámolt az akcióról. Tudtad, hogy ez már jelent valamit, és lehet, hogy végre célt ér a terved. Egyszer csak a tömeg megindult. Mindannyian egy irányba, és nem értetted, miért. Te is a többiek után eredtél, nem tudtad elképzelni, mi történhetett, mi miatt rohant mindenki ugyanarra.
- Nyugalom, nyugalom! Mindenkire szakítok időt. - hallottad a tömeg közepe felől a hangot.
- Én is!
- Engem se hagyj ki!
- Itt vagyok! - üvöltöttek a fiatalabbak.
Nem értetted, hogy mi folyik itt, mikor a legfontosabbnak most a Vidámparknak kéne lennie, de úgy tűnt, hogy ez a legkevésbé sem érdekli a tüntetőket. A kör közepe felé vergődted magam, közben vagy hatan megtapostak, beléd rúgtak és egyéb hasonló nyalánkságok, csak mert előrébb merészkedtem. Semmit nem értettél egészen addig, amíg meg nem láttad, hogy ki miatt is gyűlt mindenki egy kupacba.
- Kwon Jiyong! Mi a francot keresel te itt? - kiabáltál vele.
- Jöttem támogatni a Vidámparkos dolgot. - magyarázta.
- Na jó, gyere! Négyszemközt kell beszélnünk, most! -utasítottad.
- De a rajongók.. - kezdett volna bele.
- Nem igazán tud érdekelni a dolog. Azonnal gyere! - förmedtél rá- Mit képzelsz magadról?
- Nem állhatok ki azért, amiben hiszek, ugyan, ne légy nevetséges. - mondta gúnyosan.
- Nevetséges? El sem tudod képzelni, mennyi munkám van ebben az egészben. Több hónapos szervezés, egyeztetés, engedélykérések hada. Erre te idejössz, és átváltozik 'Imádjuk együtt Kwon Jiyongot party'-ba az egész. Ebből én nem kérek. Ez most nem rólad szól, fogd már fel végre!
- Mindig is kihagytál a terveidből...- motyogta halkan.
- Szerinted miért? Nem tudtad elviselni, ha nem te vagy a középpontban.
- Ez nem igaz!
- Ugyan, kérlek! Ne áltasd magad. Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy neked a reflektorfényen kívül nincs máshol életed, és már mindenhol ezt várod. Viszont ez az én napom. Csak ma. A Vidámparkért. - közölted vele indulatosan, mégis halkan.
- Kegyetlenül őszinte vagy velem, ugye tudod? - húzta apró mosolyra száját.
- Én nem állok az utadba, légy sztár ott, ahol csak akarod, de nem akarom, hogy ma te legyél a középpontban.
- Sajnálom, nem így terveztem, de miattad...
- Ne kezdjük el még egyszer. Kérlek...Már vége, így alakult.
- De tudom, hogy te is érzel még valamit.
- Az a múlt. Ji én...tényleg sajnálom, de vissza kell mennem. Kérlek menj el. - azzal otthagytad.
A tiltakozás három naposra lett tervezve, hiszen péntek-szombat-vasárnap mindenki ráér, ráadásul kedden születik végleges döntés a Vidámparkkal kapcsolatban. Tervek szerint egy teniszpályát szeretnének a helyére , illetve futballpályát és esetleg egy stadiont is. A városban ezekből volt bőven, de azokat sem igazán használták, így nem értetted, hogy miért van mindenki a sportpályák mellett, mikor a vidámpark sokkal több embert vonzana.
Az első napon kisebb-nagyobb sikerrel túlestetek, és innentől már minden könnyebben megy majd. Az emberek Mentsük meg a Vidámparkot! feliratú pólókat viseltek, és táblákat készítettek, mire szombaton odaértél. Kicsit megcsúsztál a reggeli készülődésben, így nem értetted, hogy mi ütött az emberekbe, hiszen legalább tízszer annyian voltak, mint előző nap. Egy színpadot pillantottál meg a Vidámpark bejáratánál és kíváncsian indultál meg felé, hiszen ez nem a te műved volt.
Ahogy közelebb léptél, minden világossá vált számodra. Egy napszemüveges férfi halvány pink színben pompázó hajjal és divatos ruhákban jelent meg a színpadon. Máris kitisztult a kép, és minden világossá vált számodra. Kwon Jiyong. Morzsoltad el halkan a nevét, miközben dühöngve vetted felé az irányt. Felcsörtettél a színpadra és azonnal lehordtad, amiért a hátad mögött intézkedett.
- Hogy képzeled, hogy a tudtom nélkül szervezkedsz?
- Várj! Nem érted. Én csak...
- Te csak mi? Nem tudtad elviselni, hogy most nem rólad szól az egész, és nem tiéd a rivaldafény? Megkértelek...- gyűltek könnyek a szemedbe.
- Hadd magyarázzam el!
- Nincs szükség rá, mindent értek. - vonultál le a színpadról könnyeiddel küszködve.
Ez egy igazán fontos dolog volt a számodra, így nem értetted, hogy most az egyszer miért nem hagy érvényesülni.
- A színpadon pedig YG! -üvöltötte a mikrofonba Jiyong.
- Köszönöm! Szóval mindenki tudja, miért vagyunk itt igaz? A fő célunk a Vidámpark megmentése, és a YG entertainment úgy döntött, hogy az ügy mellé áll, és segíti a munkát. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy támogassuk a fő szervezőt, aki nélkül ez az egész nem jött volna létre. Köszöntsük nagy tapssal Park Sang-hee kisasszonyt.
Köpni-nyelni nem tudtál, annyira meglepett ez az egész. Visszamentél a színpadra és próbáltad elrejteni a sírástól vöröslő szemeidet. Elmondtál egy beszédet arról, hogy mik a céljaid, és hogy mennyire fontos neked ez az ügy. Meséltél a gyerekkorodról, és arról, hogy az utódaidat is szívesen látnád, ahogyan önfeledt mosollyal integetnek ki neked az óriáskerékből. Közben meghatódtál, de kisebb-nagyobb szüneteket tartva megértetted a tömeggel, hogy ez miért is lenne egy fantasztikus ötlet. Megköszönted a YG entertainmentnek, amiért támogatnak és mellétek állnak az ügyben, majd lementél a színpadról.
- Most pedig jöhet az Újult erővel a Vidámparkért koncertsorozat első fellépője, a 2ne1. - jelentette be Jiyong, majd lejött a színpadról és adott pár autogramot.
- Szia. - mentél oda hozzá.
- Szia. Még mindig haragszol?
- Nem, dehogy. Sőt..köszönöm. -motyogtad.
- Tessék? Nem hallottam mit mondtál. - mosolygott Jiyong.
- Tudom, hogy hallottad, ne húzd ki a gyufát. - ütöttél kezébe- Tényleg köszönöm, most jó? - nevetted el magad.
- Igen, tökéletes. -ölelt meg, s mikor elengedett, lassan közeledni kezdett az arcodhoz.
- Ezt nem kéne Ji! - mondtad elhaló hangon.
- Szólj, ha azt akarod álljak meg, és megteszem. - suttogta szádnál, de te nem szóltál, csak hagytad, hogy vöröslő ajkaidra tapadjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése