Monkey Magic ( Taemin 1. rész)

Egy hatalmas állatkertben dolgoztál, Szöul szívében. Nagyon szeretted ezt a munkát, imádtál gondoskodni az állatokról és a közelükben lenni, látni, ahogyan felnőnek. Mintha a gyerekeid lettek volna. Csak emlősökkel volt közeli kapcsolatod. Főleg mongúzokkal, koalákkal és a kedvenceiddel, a majmokkal. Nagyon jól elszórakoztattak, hiszen ők voltak a legemberibbek az egész területen. Sokszor jobban kijöttél velük, mint az emberekkel. Persze nem őrültél meg, csak sokszor jól jött, ha megértő társaságban voltál, ahol jó a hallgatóság. Nyilván, ha nem is értenek veled egyet az állatok, akkor sem állnak le veled vitázni, sőt, azt sem értik, hogy mit magyarázol nekik, de mégis úgy vetted észre, hogy annyira szoros kötődés alakult ki köztetek, hogy kiöntheted nekik a szívedet.
Egyik nap épp a koaláknál jártál, mikor egy zajos fiúcsapat tévedt a környékre. Nem zavart, hiszen azért jöttek, hogy jól érezzék magukat. Megetetted Mira-t az újszülött kisállatot, majd tovább indultál a majmok irányába. Mikor odaértél, láttad, hogy Bobby, a bőgőmajom nagyon zaklatott lett és idegesen rohangált fel-alá a ketrecében. Odasiettél, hogy megnézd, mi az oka a felháborodásának. Ismét megpillantottad a fiúcsapatot, akik az imént még a koaláknál jártak. Nem elég, hogy zajosak voltak, az egyik idióta utánozta Bobby-t és incselkedett vele. Alapesetben az utánozás nem is lett volna gond, de az, hogy banánt evett és közben pont annyira nyújtotta a kezét, hogy Bobby ne érje el, na az már kivert a biztosítékot. Odamentél a rendet bontó fiúhoz. A haja lágyan arcába lógott, szeme mosolygós, arcán angyali vigyor. Fél fejjel magasabb volt, mint te, épp ezért viccesen nézett ki, mikor az idegességtől vöröslő fejjel majdhogynem üvölteni kezdtél vele.

- Mégis mit képzelsz magadról? - mondtad idegesen.
- Neked is szia, szép lány.
- Hagyjuk ezt! Nem tanultál meg olvasni, vagy csak szimplán egy barom vagy?
- Hogy mondtad?
- Jól hallottad. Ki van írva hatalmas betűkkel, hogy az állatokat tilos etetni.
- Nem is etettem. Itt van a kezemben a banán.
- És az eszedbe sem jutott, hogy mennyire felzaklattad ezzel, hogy itt szórakozol vele? Bobby is egy érző lény és megérdemli a tiszteletet.
- Ahogyan én is, de látom ezt nem kaptam meg tőled. Jobb lesz, ha szólsz a főnöködnek. Beszélni szeretnék vele erről az incidensről.
- Ez az! Mondd meg neki Taemin! - veregették vállba a többiek.
- Akkor szedd a lábad! - vágtad oda.
- Még ezek után sem veszel vissza?
- Miért tenném? Ha úgyis ki akarsz rúgatni, legalább legyen rá okod. Nem fogok megalázkodni, mert a főnökömhöz rohansz, ezt elhiheted.
- Bátor vagy csajszi. - nevetett.
- Inkább makacs és őszinte. - mosolyodtál el.

Valóban féltetted az állásodat. Imádtál állatkerti dolgozó lenni, minden munkát szívesen végeztél, még azt is, ami másnak derogált volna. Szabadnapjaidat is szívesen töltötted bent a ketrec másik oldalán állva, vagy egy padon ülve és olvasgatva. A főnököd szigorú volt, és megkövetelte, hogy mindenki betartsa az előírásokat és a szabályokat, valamint, hogy tiszteletben tartsa az ő véleményét és a látogatók kívánságát. Az egyik fontos kikötése az volt, hogy még ha rendre is kell inteni a figyelmetleneket, akkor is csak illedelmesen és udvariasan tegyétek meg. Na itt volt a probléma.

- Szia _____! Mi járatban? És ő kicsoda? - kérdezte a főnököm, Yun.
- Ő itt ...
- Lee Taemin. Jó napot! - hajolt meg illedelmesen.
- Yun Park. -hajolt meg ő is- Minek köszönhetem a látogatását?
- Kisebb probléma merült fel az alkalmazottja között és köztem.
- Probléma? Miféle probléma? Kérem, üljön le.
- Köszönöm. Először is szeretném leszögezni, hogy ezzel nem bajba sodorni szeretném a hölgyet, csupán az észrevételemet szeretném megosztani.
- Csak nyugodtan, hallgatom.
- Szóval barátaimmal érkeztem az állatkertbe, hogy kikapcsolódjunk. Kicsit viccelődtünk a majmok ketrecénél, mire ______ idegesen kiabálni kezdett arra hivatkozva, hogy nem megfelelő a viselkedésem. Természetesen megértettem és tudomásul is vettem, de mivel goromba volt, így leálltam vele veszekedni. Több sértés is elhangzott az irányomba. Véleményem szerint, erre jobban oda kéne figyelniük, hiszen sok látogató téved erre és nem hiszem, hogy ez jót tesz az állatkert hírnevének.
- Köszönöm, hogy jelezte észrevételét, ígérem intézkedem.
- Köszönöm. Akkor én most megyek is. Viszont látásra!
- Mégis mit képzeltél? _______ tudod, hogy nem teheted azt, ami szerinted helyes.
- Sajnálom Yun. Elszaladt velem a ló, de pont Bobby-ról volt szó, és tudod, ő nagyon fontos számomra. Mintha a kisfiam lenne.
- Tudom, épp ezért úszod meg egy fegyelmivel és ezért nem repülsz azonnal. Legközelebb számolj el tízig, mielőtt cselekedsz, mert nem lesz jó vége.
- Értettem Yun. - hajoltál meg.

Miközben visszamentél Bobbyhoz mérgelődtél kicsit, de érezted, hogy valaki a nyomodban van. Megfordultál, de nem láttál senkit, így hát gyorsabbra vetted a tempót, így hamar megérkeztél a majmokhoz.

- Szia Bobby! Képzeld, hülyeséget csináltam, de csak téged védtelek. Megérte. Nem engedem, hogy bántsanak. Itt nem az van, amit a felfújt hólyagok gondolnak, hanem vannak szabályok. Nem bánom, hogy fegyelmit kaptam, legalább jól beolvastam a srácnak. - mondtad, majd kezedet az övéhez tetted.

Kicsit álltatok ott, de megint az volt az érzésed, hogy valaki a közeledben van. Nem igazán érdekelt, hiszen rengetegen jártak erre, de azért kissé frusztrált a dolog.

- Ugye nem kerültél nagy bajba? - érintette meg valaki a válladat, mire felugrottál.
- Nem, de ezt ne csináld többet. Sőt, igazából ne is lássalak többet.
- Ne már! Sajnálom, én is barom voltam. Nem kellett volna rögtön a főnöködhöz rohanni.
- Te is? Jó figyelj, inkább meg sem szólalok, mert baj lesz. Nem akarom, hogy kirúgass.
- Kérlek! Nem tehetném jóvá?
- Ezt eltaláltad. Nincs szükségem több bajra. Jobb, ha nem beszélünk. Szia!
- Remélem tudod, hogy ha most el is megyek, jóvá fogom tenni, és te meg fogsz bocsátani. - ment el mosolyogva.

Ugyan, mit akar még tenni? Már mindent megtett, amit tudott. Abban pedig biztos voltál, hogy sosem lesztek se barátok, se haverok, de még csak jó ismerősök se. Akkor meg nem teljesen mindegy neki, hogy haragszol-e vagy sem?
Nem is foglalkoztál vele sokáig inkább dolgoztál. Este fáradtan estél haza. Gyorsan rendeltél valami kaját, ami meg is jött, pont mikorra végeztél a tusolással. A vacsora után gyorsan sikerült elaludnod.
Másnap reggel korán keltél és hatalmas vigyorral indultál az állatkertbe. Jól teltek a napjaid így, hogy imádtad a munkádat. Barátod ugyan nem volt, de a munkatársaiddal remekül kijöttél, volt, akit barátodnak mondhattál.

Mikor beértél a munkahelyedre a főnököd azonnal behívatott. Átadott agy borítékot, amit tegnap hagyott ott neked valaki, de csak ma adhatta át az üzenetet.
,,Sajnálom a történteket, de tényleg szeretném jóvá tenni. Két órakor a majmoknál várlak. Remélem nem megyek majd hiába. Taemin "
Nem igazán értetted, hogy mit akar ezzel, így nem is foglalkoztál vele. Mindent csináltál a megszokott kerékvágásban. Délután három óra volt már, épp Mira-val foglalkoztál, mikor valaki megkopogtatta a válladat.

- Szia!
- Mit keresel itt?
- Megkaptad a levelet, nem?
- De igen. Csak nem különösebben érdekelt.
- Sejtettem, hogy így viszonyulsz majd hozzám, de addig nem hagylak, amíg egyszer el nem jössz velem valahova, hogy rendbe hozzam.
- Sehogy sem menekülhetek, igaz? - mosolyodtál el.
- Egy mosoly! Úr isten egy mosoly. El sem hiszem. Ez durvább, mint a harmadik világháború. - vigyorgott- Nem, sajnos nem menekülhetsz.
- Akkor kénytelen leszek igent mondani?
- Olyasmi.
- És mit szeretnél, mivel fogsz kiengesztelni?
- Vidámpark?
- Ez most komoly?
- Persze. Mikor végzel holnap?
- Nem dolgozom.
- Szuper, akkor háromkor a vidámparknál. Nemleges válasz nincs.
- Hát, akkor legyen.
- Helyes. Akkor holnap. - mosolygott önelégülten.

Ezzel a kis akciójával jobbá tette a napodat. Már nem is haragudtál igazán, de jobbnak láttad, ha teper kicsit. Ha komolyan sajnálja a dolgot, akkor meg fogja tenni, amit elvársz tőle. Nem akartad se kifosztani, se átverni csak egy kicsit megleckéztetni. És hogy mi lesz a vidámparkban? A kedvedtől függ.