Monkey Magic ( Taemin 2. rész)

Meglepően gyorsan elérkezett a másnap és az ebéd után megrövidültek a percek és az órák. Azon kaptad magad, hogy már fél három van, de még sehol nem tartasz. Kutyafuttában letusoltál, felkaptál egy farmert, egy tornacipőt meg egy inget, összefogtad a hajadat és bedobáltad a fontos dolgokat a táskádba. Így röpke negyven perc alatt indulásra készen álltál és fél Szöulon átfutva fél órás késéssel ugyan, de odaértél a vidámparkhoz.

- Késtél. - mosolygott.
- Nem mondod? Csak viccből futottam át a fél városon, hogy ne kelljen olyan sokat várnod. - lihegted.
- Várj egy pillanatot! Addig kifújhatod magad.
A falnak dőltél és próbáltál visszatérni az egyenletes légzéshez, amíg vissza nem tért Taemin.
- Tessék. - nyújtott át egy üveg vizet.
- Köszönöm. - vetted el tőle.
Gyorsan lehúztad a fél litert és nyújtóztál egyet.
- Mehetünk? - mosolyogtál.
- Te aztán jó kondiban vagy. Még egy ilyen fitt lányt sem láttam.
- Nincs mindig időm mozogni, de sokszor fárasztóbb az állatkert, mint egy kiadós edzés.
- Meg is látszik. Csodás alakod van.
- Köszi. De elég a fecsegésből. Gyere! - futottál oda az egyik hullámvasúthoz- Tádáááááá!
- Ezt te sem gondoltad komolyan.
- Dehogynem. Nagyon jó lesz! Ne parázz már.
- Én? Nem félek, inkább rád akartam tekintettel lenni, de ha ez neked semmi, akkor hajrá! - mosolygott zavartan.

Beálltatok a sorba és minél közelebb értetek a kocsikhoz, Taemin annál idegesebb lett. Nem tudtad, mitévő legyél, mert mi van, ha nem csak a puszta félelem vezérli. Lábujjhegyre álltál és odasúgtál neki valamit.
- Ne parázz, ez csak egy játék. Utána te választasz.
Csak mosolygott.
Felültetek rá és látszólag mindketten remekül szórakoztatok. Mikor kiszálltatok, szédültetek kicsit és magadról nem tudva nekiütköztél Taeminnek.

- Jaj, ne haragudj!
- Semmi baj. -fogott meg.
- Egyébként... miért féltél?
- Nem féltem.
- Na!
- Jó oké. Azért, mert kiskoromban majdnem kiestem egy régi fajta hullámvasútból és azóta nem ültem fel ilyenekre. Amúgy pedig semmitől nem vagyok rosszul és a legdurvábbakat szeretem.
- Ez.. komoly? - kérdezted elhaló hangon.
- Persze! Miért? Csak nem ijedtél meg?
- Öhm. Nem.
- Akkor jó, mert én választok. És erre ülünk fel! - mutatott egy fejtetőre álló hajóra.

Megragadta a kezedet és odavonszolt. Tényleg vonszolt, mivel semmi kedved nem volt felülni az ilyenekre. Igazából nem rajongtál az efféle életveszélyes játékokért, meg a vidámparkért sem, de mivel megígérted neki, hogy ő választhat, muszáj volt felülnöd rá.
Beszálltatok a hajóba, ahol nem voltak elkülönített ülések, csak egy hosszabb pad, ahol két-három ember fért el. A biztonságot laza, vékony kis övek és a hajó tetején lévő fémrácsok biztosították. A kapaszkodás lehetősége számodra nem volt egyszerű, mert nem voltak elég hosszúak a karjaid ahhoz, hogy teljesen meg tudd fogni a rudat.

- Tuti, hogy nem veszélyes ez? - kérdezted félénken.
- Nem, de épp ez a lényeg. - mosolygott.
- Akkor remélem tudod, hogy most miattad teszem kockára az életemet.
- Hidd el, hálás vagyok érte.

Elindult a hajó és már az első mozdulatnál rosszul érezted magad. Még nem adtál ki hangokat, inkább összeszorított fogakkal tűrtél, miközben minden erőddel próbáltál kapaszkodni. Mikor fejtetőre állt a játék, kicsúszott a kezedből a kapaszkodó, így védtelennek érezted magad. Elkezdtél sikítani és kiabálni, mire Taemin megfogott és szorosan magához húzott. Egyik kezével kapaszkodott, míg a másikkal téged szorított. Te meg majd' összeroppantottad szegényt, úgy fogtad a derekát. Csukott szemmel vártad, hogy végre véget érjen a kör, és kiszállhass az ördögi játékból.
Mikor tudatosult benned, hogy megállt a hajó, kipattantak a szemeid és futni kezdtél egészen az éttermekig. Ott kértél egy kis csemegeuborkát és azt kezdted majszolgatni. Már majdnem végeztél, mikor Taemin végre utolért.

- Hé! Minden rendben? - kopogtatta meg a válladat.
- Perfe. - nyelted le a falatot- persze.
- Te meg mit csinálsz? - nevette el magát.
- Uborkát eszem. - pirultál el.
- Azt látom, de miért?
- Ha ideges vagyok vagy félek, mindig uborkát eszem.
- Ez aranyos. - mosolygott angyalian- De ugye nincs semmi baj?
- Nincs, csak nagyon féltem és köszönöm.
- Természetes. Szeretnéd, ha inkább hazamennénk?
- Nem, dehogy! Ha már itt vagyunk, nem akarom elrontani a szórakozásodat.
- Itt most én engesztellek ki téged, szóval azt tesszük, amit szeretnél.
- Dodzsem? - vigyorogtál?
- Legyen!

Odasétáltatok a dodzsemhez, s közben rengeteg mindent megtudtatok egymásról.

- Akkor hajrá!
- Sok sikert! Remélem nem ütlek ki. - kiáltottad nevetve.
- Hogy mit csinálsz?
- Nincs jogsim! - vigyorogtál.

Hatalmas nevetések és ütközések közepette hamar lejárt az idő, így újabb és újabb köröket tettetek. Ezek után már hamar eltelt a nap és mind a ketten remekül szórakoztatok. A nap végén Taemin igazi úriemberhez vagy csak jó haverhoz méltón hazakísért.

- Jól éreztem magam, köszönöm. - pillantottál rá hatalmas szemekkel egy bájos mosoly kíséretében.
- Mesés a mosolyod. Imádom. - vigyorodott el.
- Köszönöm, kedves vagy.
- Akkor megyek, remélem kiengeszteltelek.
- Várj! Tényleg csak ezt akartad?
- Igen, csak ezt.
- Rendben, akkor...
- Miért, mire számítottál? - szakított félbe.
- Semmire, csak gondoltam megkérdezem. De mivel valószínűleg soha többet nem látjuk egymást...- léptél közel hozzá- lényegtelen, hogy mit teszek most. - suttogtad ajkainál, majd megcsókoltad.

Először meglepődött, majd visszacsókolt és szenvedélyes csatába kezdtek ajkaitok, majd nyelveitek is. Hosszú percek után elszakadtatok egymástól, s azzal a lendülettel mentél volna be az ajtón, mikor visszarántott.

- Mit művelsz?
- Elmegyek.
- Nem, úgy értem miből gondoltad, hogy nem látjuk többet egymást?
- Érzem. Tudom, nem esett róla szó, de mindketten tudjuk, hogy az idoloknak nincs magánéletük és én csak egy kaland lennék neked, amit nem akarok. Ezzel rövidre zártam a dolgot és mindenféle fájdalom nélkül vége annak, ami még el sem kezdődött.

A kis monológod után rögtön befutottál a lakásodba, meg sem vártad, hogy bármit is reagáljon. Amint beértél a szobádba ledobáltad a cuccaidat a földre és az ablakhoz siettél. Még láttad Taemint, amint lefagyva áll ugyanazon a helyen, ahol eddig. Nem tudta még feldolgozni vagy megérteni, amit mondtál neki, így inkább leült a lépcsőre és gondolkozott kicsit. Pár perccel később felállt és valószínűleg haza ment.

Másnap nyúzottan és rossz kedvvel mentél be dolgozni. Ilyen sem igen történt még veled. Alig vártad, hogy elmondhasd a legjobb barátnődnek, Lia-nak és persze Bobbynak a történteket. Épp az ebédszünetedet töltötted a Bobby ketrecéhez közeli padon, mikor egy mosolygós Taemint láttál közelíteni feléd.

- Mit keresel itt? - értetlenkedtél.
- Bebizonyítom, hogy nincs igazad. - lépett közelebb hozzád.
- Miben?
- Semmiben. -fogta meg a derekadat- Itt már elkezdődött valami...-húzott közelebb magához-  és az életemet én irányítom, bármennyire is fáj ez a médiának. - mosolygott, majd egy csókot lehelt édes ajkaidra.
- Megláthatnak. - toltad el magadtól.
- Ennyire nem akarod? Akkor igazán sajnálom. - ment el.
- Ne, várj! Nem erről van szó. Én csak félek.
- Mitől?
- Attól, hogy átversz. Már megtörtént és nem akarom megint átélni.
- Ígérem, nem foglak. Vigyázok majd rád.
- Remélem is. - ugrottál rá egy csók kíséretében.