Már három hónapja voltál együtt barátoddal, a Big Bang rapperével, Choi Seunghyunnal. Nem mondhatjátok, hogy régóta ismeritek egymást, mert egy közös barátotok buliján ismerkedtetek meg, úgy fél éve. Ez nem egy barátságból kialakult románc lett, bár eleinte azt hitted, csak haverok lesztek. Épp egy csúnya szakítás után akartál kimozdulni, mikor a legjobb barátnőd elrángatott a bulijába. Tabi rögtön megfogott gyönyörű szemeivel és megnyerő személyiségével. Azon nyomban elfelejtetted az előző idiótát, mihelyst beszédbe elegyedtetek. Meg tudott nevettetni és komoly dolgokról is tudtatok beszélni, ami nagyon tetszett neked. Párszor randiztatok és mivel minden tökéletesen alakult, hivatalosan is egy párt alkottok, de ennek már három hónapja. Nemrég összeköltöztetek és minden a legnagyobb rendben. Semmi vitátok nem volt. Minden tökéletes...
Igazából ez kicsit aggasztott is, mert annyira hasonlítottatok, hogy minden felmerülő kérdésben könnyen döntöttetek, hiszen azonos állásponton voltatok. Szuper, hogy nem kaptok össze minden apróságon, de túl jófiú. Nem csinált soha olyat, amiben nem volt biztos, mert nem kockáztatott. Igaz, nem vagytok már tizenévesek, de korántsem öregedtetek ki a szórakozásból, az őrültségekből és az önfeledt bulikból.
- Tabiiiiii! - nyávogtál.
- Igen, édesem?! - nyomott puszit a szádra.
- Nem akarunk csinálni valamit?
- Mire gondolsz? Kimozdulunk, nem?
- Persze, és jól érzem magam a kerti partikon meg a YG-s rendezvényeken, de valami extrábbat is szeretnék.
- Extrábbat? Mint például?
Idegesített az értetlenkedése és igazából nem is bántad, hogy vitát szíthatsz, mert túl nyugis volt már az életetek.
- Elegem van abból, hogy az ötvenévesek cuki, nyugis életét éljük! Szeretnék több kalandot, őrültséget és féktelen szórakozást. Utálom, hogy nem vagyunk olyan hevesek, mint amilyenek lehetnénk. Nekem ennél szenvedélyesebb élet kell. -fakadtál ki, mire Tabi elvonult.
Igazából nem akartad megbántani, de már muszáj volt kiadnod magadból ezt az egészet. Három hónapja gyűlt benned a sok kis apróság. Először nagyon csábító volt, hogy minden olyan tökéletes körülöttetek, de mára már túl sterilnek érezted az egészet, mintha fullasztó burokban lennél, amit egyébként imádsz, mert azzal az emberrel kerültél fogságba, akit a világon a legjobban szeretsz. A kifakadásod után kissé bűntudatod volt, hiszen még sosem említetted Tabinak, hogy neked ez nem elég, így lehetősége sem volt változtatni, mert az apró, romantikus gesztusoknak is nagyon örültél és ki is mutattad tetszésedet.
Úgy egy óra múlva valaki hangosan dörömbölt az ajtón. Nem értetted, ki az, hiszen nem vártál vendéget, Tabi meg nyilván nem fog kopogni, mikor hazamegy. Kicsit idegesen kiáltottál ki az ajtó előtt álló türelmetlen vendégnek, mert nem szűnt a dörömbölés.
- Megyek már! Hallom! - csoszogtál oda- Igen?! - mondtad flegmán, csukott szemmel.
Amint befejezted a kis színjátékodat az idegen eltakarta a szemedet, befogta a szádat és leráncigált a parkolóhoz. Sikítani nem tudtál, de még csak nem is láttad a támadódat. Mikor leértetek, elengedett az idegen, mire kaján mosollyal alsó ajkadra haraptál.
- Ülj fel, édes! - utasított a bőrdzsekis Tabi a motoron.
Nem kellett kétszer mondani, azonnal felpattantál mögé és nem érdekelt merre visz, csak élvezted az utat, a szelet és azt, hogy a szerelmedbe kapaszkodva róttátok az utakat. Fél órás út után megálltatok és lepattantatok a motorról. Egy hegy lábánál voltatok, s izgatottan nézted a túrázókat. Sejtetted, mi fog következni.
- Ezt...miattam...csináltad...? - kérdezted, minden szó után egy puszival meglepve.
- Azt mondtad, nem vagyok elég spontán és őrült. Akkor tessék. Nem mertem az lenni, mert eddig csak nyávogós barátnőim voltak, de tudom, hogy te más vagy.
- Hé! Én minden énedet szeretem. Bármit is teszel, az te vagy és én ezt köszönöm neked. - bújtál hozzá.
- Ugye tudod, hogy még mikor macsó rossz fiús énem kerül az előtérbe, akkor is ugyanúgy szeretlek?
- Persze, Tabi. Én is nagyon szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése