A short journey (Ryeowook)

Épp egy fontos megbízást kaptam. A SM Entertainment azt szeretné, ha én írnám meg az új, bulizós számot, ahol a srácokkal szívtiprót játszunk. Az addig rendben van, hogy írtam már dalokat, na de az mégis csak sok, hogy egy adott témáról kell írnom, mikor teljesen szét vagyok csúszva az utóbbi időben. Nemrég végeztem az egyetemen és pihenésre lenne szükségem. De a munka az munka. Már csak ihletet kéne merítenem valamiből.
Épp Japánban volt a banda, így utam ez egyik legnépszerűbb szórakozóhely felé vitt, de most egyedül. Körülnéztem, hogy hogyan is buliznak a buli lelkei, hátha támad valami ötletem, de nem így lett. Sokkal egyszerűbbnek tűnt összedobni egy kis slágerdalt, mint gondoltam. Le volt fáradva az agyam és semmire nem tudtam koncentrálni, csak a zene folyamatos basszusára, amely minden ütéssel egyre közelebb sodort a fejfájás állapotához. A sok tanulás miatt teljesen elszoktam a buliktól. Olyan lehettem, mint valami rovarirtóval lefújt légy; össze-vissza keringtem a klubban. Láttam pár ismerős arcot, de nem akartam odamenni, most a dalra akartam koncentrálni.
Sokan odajöttek hozzám egy autogramért, vagy, hogy elcsábítsák a „nagy Kim Ryeowook-ot”. Ebben csak egy dolog hibádzik, hogy én nem vagyok vevő az ilyenekre. Egy idő után arra jutottam, hogy egyszerűbb lesz, ha jól érzem magam és lesz, ami lesz, majd írok valamit. Amint ezt eldöntöttem, már ittam is a feleseket, hogy hamar jó hangulatba kerüljek. Megláttam egy gyönyörű lányt, aki remekül érezte magát egyedül. Nekem viszont egyáltalán nem tetszett, hogy egy ilyen szépség egyedül vetette magát az éjszakába.
- Szia, szépségem! Jössz táncolni? – mondtam mézes-mázosan.
- Remek, egy újabb idióta. – hangzott a válasz nekem háttal.
Kettős érzésem volt ezzel a lekezelő stílussal kapcsolatban. Egyrészt sértette a büszkeségemet, hogy rám se nézett és lekoptatott, másrészt viszont érdekes volt, hogy játszotta az elérhetetlent.
- Nem játszunk ilyet. – álltam vele szeme- Ha le akarsz koptatni, legalább a szemembe mondd, hogy kopjak le.
- Akkor mondom még egyszer, máshogy. Nem érdekelsz. Köszi! – nézett oldalra.
- Még mindig nem néztél rám. Mondd a szemembe, hogy egy táncot sem adsz nekem. – csöndben állt, mire felemeltem állát, hogy a szemembe nézzen - Most mondd!
- Figyelj, én…- elhallgatott egy időre- nem tehetem.
- Látom rájöttél, hogy kivel is állsz szemben. – kuncogtam- Miért ne tehetnéd?
- Nekem barátom van.
- Ha olyan fontos lennél neki, most vele lennél itt és nem kéne egyedül buliznod.
- Nem értheted. Fontos ember, sokat utazik. De miért is mondom én ezt el neked?
- Mert tudod, hogy igazam van, mégis próbálsz meggyőzni. – vigyorogtam elégedetten.
- Nem érdekelsz. Jobb lesz, ha most békén hagysz. – viharzott el.
Rendben. Akkor játszunk így. Nem leszek erőszakos, viszont még beszélni akarok vele és látnom kell.
- Hé! Sajnálom. Nem tudom, mi van köztetek, de…
- Már megint te? Jobb lenne, ha nem keresnél.
- Tényleg sajnálom, nem akartam bunkó lenni.
- Felejtsük el.
- Mi lenne, ha elölről kezdenénk?
- Muszáj ezt?
- Igen, szeretném. Szóval…szia!
- Szia, _____ vagyok.
- Örülök. Táncolunk?
- Nem értem, miért akarsz annyira táncolni, de oké, legyen.
Egy lassú, simulós tánc után egy gyorsabb következett. Pár végigtáncolt szám után leültünk kicsit pihenni és iszogattunk. Kimentünk a teraszra, hogy friss levegőt szívjunk és lehűljünk kicsit.
- Meg kell kérdeznem, mi van a barátoddal?
- Biztosan tudni akarod? – nézett rám hatalmas szemekkel.
- Igen, de csak ha képes vagy elmondani.
- Elmondom, de most jól figyelj. – fordult felém, majd megcsókolt.
Először még csak egy lágy, finom csók volt, majd mikor észhez tértem, megharaptam kicsit alsó ajkát, mire résnyire nyílt szájába bevezettem a nyelvemet. Forró, vad csókot váltottunk, majd szép lassan elszakadtunk egymástól.
- Ezt most mire véljem? – kérdeztem.
- Talán nem volt jó? – mosolygott.
- Dehogynem, de a barátod?!
- Nincs barátom, az csak a fedőszöveg volt. – vigyorgott önelégülten.
- Ez azt jelenti, hogy szabad a pálya? – bólintott- Akkor miénk ez az éjszaka.
Nyakát kezdtem el csókolgatni, szívogatni, miközben oldalát és derekát simogattam. Ő finoman a fülemet harapdálta, majd ismét egy szenvedélyes csókkal lettünk egyek. Felhívott a lakására és egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Ilyen csajjal még nem volt dolgom, az egyszer biztos. Egy igazi kis dög.
Reggel, mikor felkeltem, nem akartam szó nélkül lelépni, ő annál többet érdemelt. Vittem be neki narancslevet és megvártam, amíg fölkel. Pontosabban addig simogatta a gyönyörű arcát, ameddig ki nem nyitotta a szemét.
- Jó reggelt, _______.
- Neked is. Mennyi az idő?
- Tíz óra és nekem sajnos mennem kell, de meg akartam várni, amíg felkelsz.
- Te vagy az egyetlen, aki ezt megteszi egy lánnyal, remélem, tudod. – mosolygott két ásítás között.
- Most már tudom. Sajnos hamarosan vissza kell mennem Szöulba. Még egy hetet maradok Japánban, de utána utazunk.
- Értem…- komorodott el hangja.
- Viszont ha lehet, szeretnélek még jobban megismerni. Nekem nem csak egy kaland voltál, mert te annál többet érsz. – leheltem csókot mézízű ajkaira.
- Én benne vagyok, de mi lesz aztán?
- Aztán talán vége, talán nem. De ha ismét Japánba jövök, első dolgom lesz felkeresni.
- Rendben. Ennek örülök. – bújt hozzám.
- Most viszont tényleg rohannom kell. – törtem meg a csendet- Add meg a számod és felhívlak még ma, rendben?
- Itt a névjegyem, majd hívj, ha van időd meg még aktuális leszek neked. – hajtotta le fejét.
- Mondtam már, nekem te több és érdekesebb vagy, mint egy egyéjszakás kaland. – csókoltam meg, majd elmentem.